3.fejezet - A relytélyes ház lakója -

Sziasztok Új rész! Mostanában valószínű gyakrabban lesznek részek fent. Kaphatnánk pár feliratkozót és komit az nagyon jól esne.

Reggel egy furcsa érzéssel keltem. Mintha valaki figyelne. Egy zöld szempárral találom szembe magam. Magas, kb 18 éves fiú áll előttem. Mintha már láttam volna valahol, de nem rémlik hogy hol.
- Szia - köszönt az idegen.
- Szia - mondtam kissé megszeppenve.
- Nem akarok bunkó lenni, de mégis mit keresel a rejtekhelyemen?
- Hát én csak... - kezdtem el a történetemet percről - percre elmesélni. Mire végeztem vele már alig maradt bennem szusz.
- Oh, sajnálom. Biztos szörnyű életed lehetett.
- Á nem. Nem volt olyan rossz életem mint gondolod.
- És hamár ennyire ismerjük egymást a nevedet is megmondhatod.
- Ó bocsánat. El is felejtettem. Grace vagyok. És te?
- Harold Edward Styles. De hívj csak Harry-nek.
- Oké Harry. Kérlek mesélj magadról.
- Meghívhatlak egy kávéra? Ott mindent elmondok.
- Oké. Elfogadom a meghívást, de előtte hazamegyek. Ja és megtennél nekem egy szívességet? Ide költözhetnék egy kis időre?
- Persze. Addig maradsz ameddig csak akarsz. - mondta kedvesen.
- Köszönöm. Nagyon sokat segítesz ezzel. Amint tudok elmegyek dolgozni és keresek albérletet. Csak 2 hetet kérek amíg betöltöm a 18-at.
- Persze, persze. - mondta sietve.
- Oké akkor én hazaugrok a cuccaimért, leteszem és találkozzunk az itteni kávéházban! - mondtam és elindultam kifelé a rejtélyes kis házból.
- Oké. Vigyázz magadra és ne maradj sokáig. - mondta anyáskodva. Én erre csak kiöltöttem a nyelvem és végre valahára elhagytam a házat.Céltudatosan indultam kifelé az erdőből hisz régen én rengeteget jártam ide édesapámmal aki sajnos már sok - sok éve meghalt egy vadászbalesetben.... Anya azóta már megszámlálhatatlanul sok hapekkal volt együtt. És általában az összes átverte őt... Lassacskán az utcánkba értem. Egyszerűen megdöbbentett a látvány. Az egész utcában rendőrök tűzoltók stb. Épp akkor hozták ki anya holttestét mikor a ház elé értem. Átakartam menni a szalagon de egy csúnya rendőr bácsi megállított engem.
- ÁÁÁÁ hölgyen hova akar menni itt épp nyomozás folyik. - mondta a ronda hapsi.
- Hát nem is tudom hogy hova is talán haza. Tudja én itt lakom!!! - üvöltöttem ugyanis nagyon fáj hogy elveszítettem anyát apa sincs mellettem és nem akarok anya mostani pasijával együtt lakni.  Ő utál engem én utálom Őt. Tehát kölcsönös az utálat. 
- Ohh bocsánt hölgyem tessék csak. - mondta az a bumburnyák pasi.
- Na végre. - motyogtam magamba. 
- Várjon... - szólt utánam a Thompson százados 
- Mi az ? - szóltam hozzá kissé bunkón.
- Nem akarja látni anyukája holttestét ? 
- Miért azt szabad?
 - Igen jöjjön. - mondta és elindult egy fekete kocsi felé. Majd megállt és kinyitotta a kocsit ahol anyám feküdt. Szája lila volt és holt sápadt volt a bőre. Ekkor jön rá az ember hogy az az egy bizonyos személy az életében igenis fáj ha elveszítjük. Hogy hogy lesz tovább még nem tudom de remélem hogy minden rendeződni fog majd az életemben és minden vissza áll régibe csak anya már nem lesz velem soha többet....

2.fejezet - A váratlan látogató -

Sziasztok sajnáljuk hogy ilyen sokáig kellett várni az új részre de már itt is van. Jó olvasást és ha tetszik iratkozzatok fel és kommenteljetek.
u.i.: Köszönjük a négy feliratkozónak és a kominak  is örülünk. :)

*Grace
Hát ez meg ki lehet? Még soha nem láttam erre felé ezt a fiút. Nem is baj hogy találkoztunk, helyesnek tűnik.
- Zayn vagyok, Zayn Malik. Te ki lennél?
- Grace.
Kicsit megdöbbentett ez a fiú. Látszik hogy nem itt lakik. Ezen a helyen mindenki olyan goromba. Ha valakinek nekimész fél órás kiselőadásra számíthatsz.
- Meghívhatlak egy kávéra?- kérdezi Zayn. 
- Öhmm... Igen. Köszönöm. 
"1 órával később"
 Nagyon jó volt beszélgetni Zaynnel. Valahogy teljesen megértjük egymást. Még soha nem éreztem ilyet.Teljes összhangban vagyunk.  Szinte az érdeklődési körünk is ugyan az. Vagy este10 - ig biztos bent ülhettünk a kávéházban el is felejtettem hogy épp Eleanorhoz tartottam. Még egy órát beszélgettünk az biztos. Kiderült hogy énekel. Meg hogy van egy bandája a One Direction. Valaki már emlitette őket de nem rémlik. Na mindegy.
- Hé csinálunk egy közös képet? - kérdezte váratlanul
- Igen persze. - mondtam és elő kaptam a mobilom. Megcsináltuk a képet én átküldtem a mobiljára és elindultam hazafelé. Nem volt messze a ház talán egy sarokra félni nem igazán féltem inkább csak kicsit megilyedtem mikor valaki elment előttem de már jól vagyok. Gyorsan hazaértem senki nem volt otthon hisz sosincsenek itthon a szüleim vagy nyaralnak vagy megy az üzlet úgyhogy tökmindegy. Gyorsan ágyba pattantam mikor egy fura zajt hallottam lentről szó mint szó nagyon megilyedtem. Felkaptam egy golyóálló mllényt a pisztolyomat és elindultam lassan kifelé. Tudom nagyon hülyének nézhettek de hát mégis csak egy katona lánya vagyok...
- Hahó! Van itt valaki? - suttogom a sötétségbe. Választ nem kaptam, de fény szűrődött ki a konyhából. Már a lépcső közepén jártam, amikor a konyhából egy hatalmas sikítást és egy lövést hallottam. Iszonyatosan megilyedtem. Ez a hang olyan ismerős volt. Nagyon hasonlít Anya hangjára. Egyre lejjebb merészkedtem. Lassan a konyha elé értem. Benéztem az ajtón és szörnyű látvány tárult elém. Anyukám holttestét láttam, aztán megláttam a gyilkosát is. Ismerős az arca. Mintha már láttam volna valahol. Meg is van. 8 éves koromba minden nap hozzánk járt. Anyával nagyon jól kijött, de egyik nap mikor hazaértem az iskolából hatalmas üvöltözés fogadott. Anya tele volt kék és zöld foltokkal. John kést szegezett Anya nyakához. Szörnyű látvány volt így, ilyen védtelenül látni. Gyorsan kellett döntenem. Vagy bemegyek hozzájuk és mindkettőnket megöl vagy elszaladok, de akkor Anya meghal. A telefonhoz rohantam és tárcsáztam a rendőrséget. Hamarosan ki is értek.Johnt elvitték. Anya szerencsésen megmenekült, de most 10 év után újra megtalált minket.Anyával már végzett ezek szerint most én jövök. A pisztolyomat eltettem és elindultam kifelé a házból csendben. Sötét volt nem láttam semmit és levertem egy vázát. Erre már a kis vendégünk is felkapta a fejét és kijött a nappaliba ahol ki is szúrt engem tehát futni kezdtem. Kiszaladtam az ajtón és csak futottam és futottam még egy varázslatos kis erdőbe nem értem. Lassítani kezdtem hisz itt már nem találhat meg. Bolyongtam egy darabig míg találtam egy kis házat az erdő közepén egy kis vityilló volt de estére jó lesz. Elindultam befelé sehol senki nem volt úgyhogy    belefeküdtem az ágyba és aludtam is majd holnap meglátom hogy mit is csináljak.