u.i.: Köszönjük a négy feliratkozónak és a kominak is örülünk. :)
*Grace
Hát ez meg ki lehet? Még soha nem láttam erre felé ezt a fiút. Nem is baj hogy találkoztunk, helyesnek tűnik.
- Zayn vagyok, Zayn Malik. Te ki lennél?
- Grace.
Kicsit megdöbbentett ez a fiú. Látszik hogy nem itt lakik. Ezen a helyen mindenki olyan goromba. Ha valakinek nekimész fél órás kiselőadásra számíthatsz.
- Meghívhatlak egy kávéra?- kérdezi Zayn.
- Öhmm... Igen. Köszönöm.
"1 órával később"
Nagyon jó volt beszélgetni Zaynnel. Valahogy teljesen megértjük egymást. Még soha nem éreztem ilyet.Teljes összhangban vagyunk. Szinte az érdeklődési körünk is ugyan az. Vagy este10 - ig biztos bent ülhettünk a kávéházban el is felejtettem hogy épp Eleanorhoz tartottam. Még egy órát beszélgettünk az biztos. Kiderült hogy énekel. Meg hogy van egy bandája a One Direction. Valaki már emlitette őket de nem rémlik. Na mindegy.
- Hé csinálunk egy közös képet? - kérdezte váratlanul
- Igen persze. - mondtam és elő kaptam a mobilom. Megcsináltuk a képet én átküldtem a mobiljára és elindultam hazafelé. Nem volt messze a ház talán egy sarokra félni nem igazán féltem inkább csak kicsit megilyedtem mikor valaki elment előttem de már jól vagyok. Gyorsan hazaértem senki nem volt otthon hisz sosincsenek itthon a szüleim vagy nyaralnak vagy megy az üzlet úgyhogy tökmindegy. Gyorsan ágyba pattantam mikor egy fura zajt hallottam lentről szó mint szó nagyon megilyedtem. Felkaptam egy golyóálló mllényt a pisztolyomat és elindultam lassan kifelé. Tudom nagyon hülyének nézhettek de hát mégis csak egy katona lánya vagyok...
- Hahó! Van itt valaki? - suttogom a sötétségbe. Választ nem kaptam, de fény szűrődött ki a konyhából. Már a lépcső közepén jártam, amikor a konyhából egy hatalmas sikítást és egy lövést hallottam. Iszonyatosan megilyedtem. Ez a hang olyan ismerős volt. Nagyon hasonlít Anya hangjára. Egyre lejjebb merészkedtem. Lassan a konyha elé értem. Benéztem az ajtón és szörnyű látvány tárult elém. Anyukám holttestét láttam, aztán megláttam a gyilkosát is. Ismerős az arca. Mintha már láttam volna valahol. Meg is van. 8 éves koromba minden nap hozzánk járt. Anyával nagyon jól kijött, de egyik nap mikor hazaértem az iskolából hatalmas üvöltözés fogadott. Anya tele volt kék és zöld foltokkal. John kést szegezett Anya nyakához. Szörnyű látvány volt így, ilyen védtelenül látni. Gyorsan kellett döntenem. Vagy bemegyek hozzájuk és mindkettőnket megöl vagy elszaladok, de akkor Anya meghal. A telefonhoz rohantam és tárcsáztam a rendőrséget. Hamarosan ki is értek.Johnt elvitték. Anya szerencsésen megmenekült, de most 10 év után újra megtalált minket.Anyával már végzett ezek szerint most én jövök. A pisztolyomat eltettem és elindultam kifelé a házból csendben. Sötét volt nem láttam semmit és levertem egy vázát. Erre már a kis vendégünk is felkapta a fejét és kijött a nappaliba ahol ki is szúrt engem tehát futni kezdtem. Kiszaladtam az ajtón és csak futottam és futottam még egy varázslatos kis erdőbe nem értem. Lassítani kezdtem hisz itt már nem találhat meg. Bolyongtam egy darabig míg találtam egy kis házat az erdő közepén egy kis vityilló volt de estére jó lesz. Elindultam befelé sehol senki nem volt úgyhogy belefeküdtem az ágyba és aludtam is majd holnap meglátom hogy mit is csináljak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése